A Transzplantációs és Sebészeti Klinikán 263 szerv átültetését végezték el 2015-ben. A nyolc európai tagországot tömörítő Eurotransplant átültető centrumait összehasonlítva a Klinika első helyen szerepel a nem élő donoros vesetranszplantációk és harmadik helyen a májtranszplantációk számát tekintve – derült ki az Eurotransplant összesítő friss adataiból.

A klinika az észak- és nyugat- magyarországi régió területén biztosít állandó ellátást a vesetranszplantáció tekintetében. Összesítve 167 veseültetést végeztek tavaly az intézetben, 11 esetben gyermekek kaptak szervet. A 147 nem élő donoros beavatkozással a Transzplantációs és Sebészeti Klinika a 77 európai vesetranszplantációs centrumot felsorakoztató Eurotransplant lista élére került.

A májtranszplantáció terén a klinika országos feladatot lát el, az átültetések száma jelentősen emelkedett a korábbi évekhez képest. Az Eurotransplant 49 májtranszplantációs centruma közül Budapesten végezték a harmadik legtöbb májátültetést, megelőzve ezzel számos nagy tapasztalattal rendelkező régi európai centrumot. A 89 májátültetésből hat esetben gyermekeken került sor az életmentő beavatkozásra.

A siker a német mintájú munkaszervezésnek, a kitűnő csapatmunkának és a kollégák rendkívüli erőfeszítésének köszönhető – mondja a klinika igazgatója. Dr. Máthé Zoltán szerint a transzplantáció igazi csapatmunka, egy-egy szervátültetéshez legalább 30 szakember összehangolt munkája szükséges.

Magyarország 2013-ban lett az Eurotransplant teljes jogú tagja, így külföldről is kaphatnak szerveket a hazai betegek. Ennek elsősorban a sürgős esetekben illetve a gyermekeknél van kiemelt jelentősége. A tagság egyúttal azt is jelenti, hogy idehaza is a nemzetközi standardokat kell alkalmazni. Dr. Máthé Zoltán hangsúlyozta, hogy a klinika transzplantációs és sebészeti tevékenysége október óta ISO 9001 minőségbiztosítási rendszer által akkreditált, így megfelel legmodernebb minőségbiztosítási feltételeknek is.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila

Modern ultrahang berendezést kapott a II. Sz. Belgyógyászati Klinika. A Dr. Szél Ágoston rektor által átadott új készülék az AbbVie Kft. adományaként került klinikára. A csúcskategóriás berendezéssel olyan vizsgálatokat is el tudnak majd végezni, melyekre eddig nem volt lehetőség.

Az átadóünnepségen Dr. Tóth Miklós, a klinika megbízott igazgatója köszönte meg a gyógyszercégnek a nagy értékű adományt. Beszédében a rektor kiemelte: az egészségügy mostani helyzetében ez a felajánlás különösen örömteli. Az igazgató hozzátette: a készüléket gyártó cég a szokásos egyéves garanciát még egy évvel kiterjesztette, ami szintén nagy segítség a klinikának.

Dr. Jakab Zsuzsanna főorvos, a radiológiai és az ultrahang részleg vezetője honlapunknak elmondta: az adomány egy kétdimenziós color-doppleres csúcskategóriás digitális ultrahang készülék. Tájékoztatása szerint az új berendezéssel olyan vizsgálatokat is el tudnak majd végezni, melyekre eddig nem volt lehetőség. Példaként említette, hogy tartalmaz a szöveti vérátáramlás nagyfelbontású vizsgálatára képes speciális szoftvert, amely az egészen apró erekben is meg tudja jeleníteni az áramlást.

Kiemelte: a készülék olyan speciális szoftverekkel is rendelkezik, amelyek még viszonylag kevés helyen hozzáférhetők az országban. Alkalmas a kontrasztanyagos képalkotásra, mely segítségével a parenchymás szervek – elsősorban a máj – gócos folyamatai biztonságosabban kimutathatók és diagnosztizálhatók. Az elasztográfiás szoftver pedig lehetővé teszi a különböző szervek –  elsősorban szintén a máj – rugalmasságának vizsgálatát, mérését, melynek a krónikus májbetegségek vizsgálatában van a legnagyobb jelentősége. Nagy előnye továbbá, hogy a gép saját maga – egy gombnyomással – beállítja a vizsgálathoz szükséges legoptimálisabb paramétereket, amivel sok időt spórolnak, mivel a többi készüléknél eddig ezt manuálisan kellett megtenni.

A főorvos emlékeztetett arra, hogy az ország egyik legnagyobb hepatológiai centruma a II. Sz. Belgyógyászati Klinikán működik, ezért nagyon sok krónikus májbeteget kezelnek, illetve gyakran küldenek hozzájuk más intézményekből  betegeket konzultációra vagy további vizsgálatokra. Az új ultrahangkészülékkel az elasztográfiás szoftver alkalmazásával sok esetben el lehet majd kerülni a fájdalmas májbiopsziát. A kontrasztanyagos képalkotással pedig CT/MR vizsgálatok válthatók ki – sorolta a további előnyöket.

Dr. Jakab Zsuzsanna megjegyezte: a lehető legjobbkor kapták a felajánlást, mivel a klinikán a legfiatalabb ultrahangkészülék is tíz éves.

Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila

Tulipán Valéria hatodik éve az Ortopédiai Klinika vezető főnővére, a 153 dolgozó hatvan százaléka tartozik hozzá. A klinika “kis szigetként” az egyetem többi részétől távol, a 11. kerületben működik – ennek minden előnyével és hátrányával. Hamarosan költöznek a Korányi projekt keretében elkészült Központi Betegellátó Épületbe, ami új kihívások elé állítja a klinikavezető főnővért is.

“Közvetítő közeg vagyunk, mindenhol középen állunk” – közölte Tulipán Valéria, hozzátéve:  ez igaz a klinikán, ahol a szakdolgozók és orvosok között van ilyen szerepük, de középen állnak a klinika és az egyetem között is. A klinikavezető főnővér minden reggelt úgy kezd, hogy végigjárja az osztályokat. Feladatai alapvetően adminisztratív jellegűek, de az is igaz rá, amit a klinika egyik sebésze fogalmazott meg: “a főnővérnek úgy kell viselkednie, mint egy jó anyának”, vagyis meghallgat mindenkit és amiben tudja, támogatja, segíti a kollégáit. Nincs fogadóórája, bárki bármikor bemehet hozzá vagy felhívhatja. “Azért választottam ezt a szakmát, mert mindig is szerettem emberekkel foglalkozni” – hangsúlyozta.

A klinikavezető főnővér 2010-óta van ezen a poszton és azóta – ahogy fogalmazott – “fejlődött a kreativitása”. “Napi szinten rengeteg különböző problémát kell megoldani, talán mostanra mondhatom el azt, hogy teljesen megtanultam kezelni ezeket helyzeteket” – vélekedett.

Tulipán Valéria a munkaköréből adódóan elvileg már nem dolgozik betegágy mellett, de ez mégis időről-időre előfordul.  “Amikor megszorulunk és nincs beosztható ápoló, akkor be kell állni” – mondta, így megteszi ezt is, ha szükség van rá.  A klinikán alapvetően – a sziget jellegből adódóan is – összetartó a csapat, van olyan ápoló, aki negyven éve dolgozik itt.  “A jó szó, a lelkesítés és a dicséret nagyon kell, de nem biztos, hogy elég” – vélekedett annak kapcsán, hogy egyre nehezebb megtartani a jó szakdolgozókat.  Az elmúlt években ő is tapasztalta, hogy egyre kevesebb az olyan régi szakdolgozó, aki át tudja adni a tudását a fiataloknak.

Úgy látja, az elvándorlást leginkább a fizetések rendezésével lehetne megállítani, hogy egy szakdolgozónak ne kelljen egyszerre két-három állást vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni.  “Mi itt annyit tudunk tenni, hogy maximálisan alkalmazkodunk hozzájuk a beosztás elkészítésénél, ami nagy segítség számukra” – mondta.  A klinikavezető főnővér fontosnak tartja az önkéntesek  szerepét  is, akik könnyebbé teszik a szakdolgozók munkáját. Segítenek ételosztásnál, ágyazásban, kicsit leveszik a terhet a vállukról – sorolta.

Tulipán Valéria kiemelte: ami tőlük telik, azt megteszik a klinikán azért, hogy a szakdolgozók érezzék a megbecsülést. Ünnepséget tartanak a dolgozói jubileumok alkalmával, amikor a Dr. Szendrői Miklós professzor, a klinika igazgatója személyesen köszöni meg a hosszú évek munkáját. “Aki most itt dolgozik, az még mindig azért csinálja, mert szereti a hivatását. Máshogy ezt nem lehet csinálni” – szögezte le.

A következő időszak nagy kihívása, hogy a klinika beköltözik a Korányi projekt keretében épült Központi Betegellátó Épületbe, ami szavai szerint óriási változás lesz. Felidézte: a költözés hírének annak idején vegyes volt a fogadtatása, de azóta a többség már megbarátkozott a gondolattal. “Be kell illeszkedni egy nagy rendszerbe, ahol nem egyedül leszünk.  Ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból” – foglalta össze a kezdeti ellenérzéseket. Azóta az igazgató szervezett a klinika dolgozóinak egy bejárást az új épületbe, később pedig több csoportban – például a részlegvezető főnővérekkel – szakmai jellegű bejárásokat is tartottak, egyeztetve, hogy mi hova kerül, hogyan működik majd az új helyen. “Jellemző a klinikára a csapatmunka minden szinten” – szögezte le Tulipán Valéria, aki szerint fontos szempont az is, hogy nagyon modern környezetben folytathatja az ellátást a klinika az új helyen.

Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Tuba Zoltán

„Amikor kiderült, hogy beteg vagyok, abban sem hittem, hogy akár három hónapom lehet még hátra” – mondja Ványik Mónika, akinél öt éve diagnosztizáltak mellrákot. A kezeléseknek köszönhetően azonban ma már gyógyultnak számít, és tapasztalatainak átadásával sorstársainak is megpróbál segíteni. Bőgyér Andrásnál először agydaganatot találtak, majd kiderült, hogy a veséjét és a gerincét is megtámadta a kór. Több műtéten is átesett, de ma is teljes életet él, dolgozik, vezet, utazik.

A daganatos betegségek jelentős része már a krónikus betegségek közé tartozik, azaz jók a hosszú távú túlélési esélyek, gyakran még áttétek esetén is – mondja a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának megbízott igazgatója. Dr. Dank Magdolna szerint nagyon fontos a betegedukáció, hogy a páciens pontosan értse, mi történik vele, mi vár rá.

A beavatkozások, kezelések mellett meghatározó az életigenlő hozzáállás és a család szerepe, valamint a stressz csökkentése – teszi hozzá az onkológus, hangsúlyozva, hogy számos új típusú gyógyszer jelent meg a klasszikusnak mondható kemoterápiás szerek és endokrin terápiák mellett, így például az úgynevezett célzott terápiák, amelyek a daganat jelátviteli rendszerébe „szólnak bele”.

A napokban volt öt éve, hogy kiderült, mellrákos vagyok – mondja Ványi Mónika, aki szerint mindenki azt hiszi, hogy ez vele nem történhet meg. Ő is ezt gondolta. Pedig az édesanyját is így veszítette el, és a húga is méhnyakrákkal küzdött. Aztán egy nap kitapintott egy csomót. Egyedülálló anyaként 12 éves kislányának nevelése, beteg testvérének ápolása, a munkája rengeteg odafigyelést, szervezést igényelt, amikor megkapta a diagnózist, úgy érezte, hogy ezzel már képtelen egyedül megbirkózni. Az orvosi segítség mellett pszichológusi támogatást is kért. Közben elveszítette testvérét. Azt mondja, hogy ekkor már nem bírta elviselni az állandó rettegést, úgy döntött, hogy legyen bárhogy is, nem szorong tovább. Úgy állt a kezelésekhez, hogy biztosan jót tesznek neki, azóta is azt vallja: minden mentálisan dől el. Tele van tervekkel, és tapasztalatainak megosztásával másokon is igyekszik segíteni.

Gyengének érzem magam, romlott a rövid távú memóriám, de már túl vagyok a mélyebb perióduson – mondja Horváth Vilma, aki két éve tudta meg, hogy petefészekrákja van. Íme, ez lett a következménye – válaszolja, amikor az első reakciójáról esik szó. Két munkahelye volt, mindig mindenkinek meg akart felelni, magát sorolta az utolsó helyre. Most is először az okokat, a miérteket kereste – mondja. Először úgy gondolta, hogy nem teszi ki magát a műtéteknek, kezeléseknek, elfogadta, hogy ennyi jutott, a teremtőre bízta magát. Azt érezte, hogy nem akarja meghosszabbítani a szenvedéseit. Végül mégis elment a kezelésekre, de amíg nem változott meg a hozzáállása, és nem fogadta el érzelmileg a segítséget, rosszul reagált a beavatkozásokra. Azóta van jobban, hogy elkezdett hinni a gyógyulásában. Ma már úgy éli meg a betegségét, hogy két éve kapott egy új életet, amelyben ma már ő a főszereplő.

Rettenetesen fájt a fejem, számtalan orvosnál jártam, de nem találták az okokat, végül megkérdeztem egy neurológust: nincs nekem agydaganatom? – kezdi a történetét Bőgyér András. Ezután felgyorsultak az események, kiderült, hogy nemcsak agydaganata van, de a gerincét és a veséjét is megtámadta a kór. Mint mondja: nem kereste az okokat, nem akart időt veszíteni, egyik műtét követte a másikat. Kivették a veséjét, a gerincéből is kivágtak egy darabot, implantátumot tettek a helyére, és az agydaganatát is eltávolították. András ma is vezet autót, utazik, és dolgozik; sokat fogyott és kevésbé terhelhető. Mégsem ezt a legnehezebb elfogadnia. Azt mondja, hogy aki egyszer keresztülment egy ilyen úton, az már folyamatosan érzi Damoklész kardját.

A szűk családi és baráti körön kívül nem beszélek senkinek a betegségemről, nem látszik rajtam, hogy miken mentem át, és nem szeretném sajnáltatni magam – mondja Megyeri István, akinél vesedaganatot diagnosztizáltak, majd kiderült, hogy áttétei is vannak. „Nem dohányoztam, nem ittam, igyekeztem egészségesen élni, sportoltam… Úgy tűnik, hogy nem ezen múlik. Nem akarok okokat keresni, veszélyesnek is tartom, ha mindig mindent meg akarunk magyarázni” – teszi hozzá. Úgy állt hozzá, hogy bár kevés olyan példát látni, hogy hosszú távon lehet bármi jót is várni ettől a helyzettől, de ő megpróbál fityiszt mutatni a betegségnek. Úgy érzi, hogy talpon kell maradnia, mert a fiainak még szükségük van rá, ráadásul azt szeretné, hogy a gyermekei minél kevesebbet érezzenek ebből az egészből. Továbbra is dolgozik, de több időt szán magára, mint korábban. Gyökeres változás azonban nem történt az életmódjában, csak az étkezését reformálta meg valamelyest. Az immun-onkológiának köszönhetően már nem növekszik a daganata, hanem stagnál, sőt, a legnagyobb daganat veszített is a méretéből.

Kele Tímea

Ábrahám Mária 35 éve dolgozik az Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikán, 20 évig vezető műtősnő volt, 15 éve pedig klinikavezető főnővérként erősíti a Mária utcai klinika csapatát. Munkáját 2015-ben Kiváló Dolgozó elismeréssel jutalmazták. Mint mondja, ez egy kis klinika, alacsony létszámmal, ahol családias a hangulat, mindenki jól ismer mindenkit. „Mindenben segítünk egymásnak” – foglalja össze az ebből adódó pozitívumokat.

A teljes személyzet orvosokkal és takarítókkal együtt 76 fő, ebből ő csaknem 50 fő munkájáért felel. Többféle adminisztrációs feladatot végez az anyagbeszerzés irányításától a környezetvédelmi felelős feladatain át a munkahelyi balesetekkel kapcsolatos teendőkig és az ápolók munkájának irányításáig. Mint mondja, ez nagy felelősség, de a legnagyobb kihívás az egész csapat munkájának koordinálása. Kiemelte, hogy a más klinikákhoz képest alacsonyabb létszám miatt emberileg közelebb vannak egymáshoz és ez sokszor segít átlendülni a nehézségeken.

Ábrahám Mária 1978-ban kezdett Szegeden a Szájsebészeti Klinikán dolgozni, ahol Dr. Szabó György már 7 hónap után kinevezte osztályvezető ápolónak. Ez nagy megtiszteltetés volt számára, de kissé meglepő is: amikor tapasztalatlanságára hivatkozott, Dr. Szabó György ezt azzal hárította el, hogy a megbízhatóság a legfontosabb, minden mást meg lehet tanulni. Később a professzor a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájára ment dolgozni, és 1981-ben az ő hívására érkezett Ábrahám Mária a pesti klinikára. Úgy fogalmaz, nagy pozitívumként élte meg, hogy az itteni közeg befogadta őt, amit az is bizonyít, hogy meghatározó barátságai származnak ebből az időszakból.

A klinikán töltött évtizedek alatt nemcsak rengeteg tapasztalatot gyűjtött, de valósággal magáénak érezheti az épületet is: amikor klinika műtőjét korszerűsítették, részt vett az átépítés megszervezésében. A felújított, modernizált műtő 1997-es átadását emiatt is említi a legkedvesebb emlékei között. Hasonlóan mérföldkőnek tekinthető a klinika életében az új fekvőbetegosztály átadása 2001-ben. Hangsúlyozza, hogy sokat köszönhet Dr. Szabó György professor emeritusnak, a klinika nyugalmazott egyetemi tanárának. Mint mondja, az ő segítsége, bizalma nélkül nem lehetett volna belőle klinikavezető főnővér.

A családias hangulat nem csak a klinika méretéből adódik, az ápolók többsége már 20 éve a klinikán dolgozik – mondja. Persze a kis létszám alkalmanként nehézséget is jelent, mikor valakit betegség vagy más ok miatt pótolni kell. Jellemző sajnos az is, hogy kevés frissen végzett ápoló jelentkezik erre a szakterületre – teszi hozzá.

A klinikán ambuláns betegellátás és fekvőbetegellátás zajlik. Naponta 120-130 ambuláns beteget látnak el, ezek jellemzően fogászati vagy szájsebészeti beavatkozások. A fogászati ellátásból adódó sebészeti beavatkozásokon túl a fekvőbeteg-osztályon daganatos betegeket, veleszületett rendellenességben szenvedő betegeket és arc-állcsontsebészeti traumatológiai eseteket látnak el, ezek olykor 4-5 órás műtétek is lehetnek. Emellett a klinika minden második napon 24 órás ügyeletet tart, az egyetem régiójába mindegy 3,4 millió ember tartozik, de bizonyos esetekben akár az ország egész területéről is ide szállítják a betegeket.

Ábrahám Mária kiemelte, hogy a betegelégedettségi felmérések alapján a klinika tartósan jól teljesít, a betegek 90 százaléka jellemzően meg van elégedve az intézettel és az ott dolgozók munkájával is. Sok köszönőlevél, hálás visszajelzés érkezik, az elégedetlenkedőkről pedig azt mondja, sokan nehezen fogadják el, hogy vannak olyan esetek, amikor a legjobb tudásuk alapján sem tudnak segíteni. Kiemelte a prevenció és a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságát, amivel megelőzhető lenne, hogy a szájüregi daganatok esetében túl későn kerüljenek orvoshoz a betegek.

Ábrahám Mária elmondta, a klinikán minden nap ritmusa más. Fél nyolckor kezd, reggel a napi dolgokról tájékozódik, nyolc órától orvosgyűlés, majd megkezdődik a napi rutin. A klinika igazgatója, Dr. Barabás József Lajos betegeit is ő koordinálja, az ellátásánál asszisztál, a napi ambuláns betegellátásban ugyan nem vesz részt, de a klinika igazgatója szerint ő egy igazi mindenes, aki bármilyen feladattal megbirkózik, bármilyen posztra beosztható, sikerrel elvégzi az adott feladatot. Sőt nemcsak elvégzi, meg is keresi azokat.

Jól jellemzi Ábrahám Mária elhivatottságát, hogy 38 év alatt csak egyszer volt betegszabadságon. Mint mondja, olykor hajlamos túl sok feladatot magára vállalni, ennek ellenére nagyon szereti a munkáját. A felmerülő kérdések sokszor a munkaidő után sem hagyják nyugodni, előfordult már, hogy az éjszaka közepén jutott eszébe egy kézenfekvő megoldás. Jelenleg azon dolgozik, hogy az általa ellátott feladatok egy részét át tudja adni olyasvalakinek, aki szükség esetén helyettesítheti majd. Mint hangsúlyozza, véleménye szerint legfontosabb a lelkiismeretesen végzett munka és a megbízhatóság.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület (KORE) alapítói és tagjai 2011 óta azon dolgoznak, hogy a koraszülött babák Magyarországon is minél több időt tölthessenek szüleik közelségében már az intenzív ápolás időszakában is. Ezeknek a babáknak van a legnagyobb szüksége az ölelésre, szüleik testének melegére, az anyatejre, a szülőknek pedig elengedhetetlenül fontos, hogy ne csak tehetetlenül álljanak az inkubátor mellett, hanem aktív részesei legyenek kisbabájuk gyógyulásának.

A Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület képviselői 2016. február 24-én 1 152 645 forintot adtak át a Semmelweis Egyetem  II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati  Klinika Perinatológiai Intenzív Osztály vezető főorvosának, Dr. Kocsis Istvánnak. Az összeget a KORE egy fővárosi futógála keretében indított kampányával, futónagykövetek segítségével gyűjtötte össze.

A most átadott összeget az osztály egy nyitott inkubátor beszerzésére fordítja, melyet az anya-baba szobában helyeznek majd el. Itt az édesanyáknak lehetőségük van arra, hogy stabil állapotú koraszülött babájukkal a nap 24 órájában együtt legyenek – orvosi felügyelet mellett – kényelmes, családias körülmények között. A családközpontú koraszülöttellátás, a baba-mama szobák és az így megvalósuló testközelség fontos a koraszülötteknek és a szülőknek egyaránt. A szoros gyermek-szülő kapcsolat kiépülésének biztosítása a lelki segítségen kívül egyértelműen elősegíti a gyorsabb gyógyulást, az erőteljesebb testi fejlődést és a minél hamarabbi hazamenetelt.

Pogrányi Péter

Az első hazai tüdőtranszplantációhoz – ha a teljes folyamatot nézzük – összesen 92 ember járult hozzá munkájával valamilyen mértékben, de a hatórás műtétben közvetlenül résztvevők száma is meghaladta a húszat. Mellkassebészek, aneszteziológusok, koordinátorok, pulmonológus, a műtőszemélyzet szakdolgozó tagjai, akik mind időt és energiát nem kímélve készültek a nagy pillanatra. Ezt a csapatot mutatjuk most be.

2015. december 12-én, egy szombat éjjel hajtották végre az első hazai tüdőtranszplantációt egy 53 éves betegen, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikán, a két intézmény együttműködésével. A beavatkozást egy 80 oldalas protokoll szerint végezték, mely alapján a felkészülés utolsó szakaszában egy „szárazpróbát” is végrehajtott a csapat. „Eljátszottuk, hogy fogjuk elvégezni a műtétet, például, hogy milyen pozícióba fogjuk fektetni a beteget, hova toljuk be a műtőbe a műszereket, ki hova áll, kinek mi a dolga” – mondja Dr. Lang György, a csapat vezetője. A transzplantáció tipikusan olyan komplex műtét, melyben mindenkinek a maga kis szeletét kell nagyon jól csinálnia. Egy ilyen jól felkészült csapat háttértámogatása nélkül nem lehetett volna végrehajtani a beavatkozást – teszi hozzá.

Dr. Lang György életében a felkészülés egészen 1999-ig nyúlik vissza: akkor vett részt először egy magyar beteg műtétjén a bécsi klinikán, ahol egészen eddig végezték a hazai páciensek esetében a beavatkozást. Az első általa vezetett műtét 2003-ban volt. A szervátültetésekhez való kapcsolódás azonban még régebbi: 1992-ben a szobi utcai mentőkórház orvosaként ő küldte tovább az akkori Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe azt a nagyon súlyos állapotban lévő beteget, aki végül a Dr. Szabó Zoltán által elvégzett első hazai szívátültetés donorja lett. 

Mint azt Dr. Lang György hangsúlyozza, a sikeres tüdőtranszplantációs programhoz négy lényeges elem kell: megfelelően kivizsgált, felkészített beteg, alkalmas donorszerv, utógondozás, valamint nem utolsó sorban el kell tudni végezni a műtétet. Az első három elem már évek óta Magyarországon valósul meg, az utógondozást például 2008 óta végzi a Pulmonológiai Klinika, míg a gyermekek esetében az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika látja el ezt a feladatot. „Az utolsó 3 évben már „csak” a műtét hazahozatala volt a feladatunk, az erre való felkészülés, aminek keretében minden műtétben résztvevő magyar szakember járt Bécsben” – fogalmazott.

A műtét és posztoperatív kezelés személyi és infrastrukturális hátterének megszervezésére Prof. Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora 2013 nyarán kérte fel Prof. Dr. Kásler Miklóst, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját. A kormány 900 millió forint támogatást adott a felkészüléshez, amiből megtörtént az OOI 3-as épületében lévő műtő fejlesztése, valamint a szükséges speciális eszközök beszerzése.

Arra a bizonyos szombati napra Dr. Lang György így emlékszik vissza: „Délelőtt kaptuk a riasztást, hogy lesz egy donor, utána pedig beindult a gépezet. Nekem annyi dolgom volt, hogy Bécsben beüljek egy kéklámpás autóba, de minden más szervezői, előkészítői munkát megoldottak a koordinátorok, akik még egy operáló szemüveget is tudtak számomra szerezni, a sajátomat ugyanis Bécsben felejtettem”. A szervkivételt Dr. Rényi-Vámos Ferenc osztályvezető főorvos végezte, míg Dr. Lang György Dr. Török Klára sebész főorvossal megkezdte a transzplantációs műtétet. A jobb tüdő beültetését Dr. Lang György, míg a bal tüdő transzplantációját Dr. Rényi-Vámos Ferenc végezte.

Az alapos, évek óta tartó felkészülés ellenére azért az izgalom tapintható volt, pedig – mint mondja Dr. Lang György – Bécsben már számos alkalommal végezték el Dr. Rényi-Vámos Ferenccel közösen is ezt a beavatkozást. „Akkor könnyebbültem meg, mikor láttam a műtét után az első röntgenfelvételt és megnéztem a még alvó beteget. Ekkor már pontosan látszott, hogy jó munkát végeztünk” – mondja.

Dr. Rényi-Vámos Ferencnek saját bevallása szerint a hazai tüdőtranszplantáció lehetősége és a felkészülés fenekestül felforgatta az életét. Számára közel 10 éve kezdődött a történet, ekkor járt először Bécsben Dr. Lang György hívására, az ő segítségével. Egy hónapig külső szemlélőként nézte a műtéteket, majd utána az Országos Onkológiai Intézet lehetővé tette, hogy egy ösztöndíjjal több mint egy évet töltsön a bécsi egyetem mellkassebészeti klinikáján. Ekkor már aktívan részt is vett a műtétekben, az ösztöndíj lejárta után pedig részállásban Bécsben maradt, miközben az OOI Mellkassebészeti Osztályát vezette. Ő vette ki a magyar donortüdőket, és utazott ki ezekkel Bécsbe, ahol részt vett a beültetésben is. Hetente átlagosan egyszer megtette a Budapest-Bécs utat.

Dr. Rényi-Vámos Ferenc szólt arról is, hogy a műtéthez és posztoperatív kezeléshez szükséges feltételek, a megfelelő körülmények megteremtése az Országos Onkológiai Intézetben talán összetettebb kérdés volt, mint maga az operáció. Nagy csapatot kellett összeszervezni, ám szerencse, hogy ez csupa motivált emberből áll, akik látták, mekkora lehetőség van abban, hogy részt vehetnek egy új műtéti eljárás hazai meghonosításában.

„Az operáció után beültünk a műtősnői szobába mindannyian, akik részt vettünk a műtétben, és ittunk egy pohár pezsgőt. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy jól sikerült és stabil állapotban tudtuk a beteget” – emlékszik vissza Dr. Rényi-Vámos Ferenc.

A csapat tüdőgyógyásza, Dr. Czebe Krisztina több mint 10 éve foglalkozik a tüdőtranszplantált betegek utógondozásával. Az első hazai transzplantáció során a beteg immunszuppresszív gyógyszeres protokollját, valamint a fertőző betegségeket megelőző kezelését kellett összeállítania. Az átültetés után ugyanis alapvetően két tényező veszélyezteti a beteget, az egyik a kilökődési reakció, a másik a fertőzés – magyarázza Dr. Czebe Krisztina hozzátéve, hogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy egyik se okozzon problémát.

A pulmonológus szakember 2002 és 2004 között volt kint a bécsi egyetemen, ott sajátította el a szükséges tudás nagy részét, hazajövetelét követően pedig a magyar betegek utógondozásával foglalkozott. „Az első hazai transzplantáció annyiban volt más, hogy a kezdetektől nekem kellett a gyógyszeres kezelést beállítani. Mivel mindannyian évek óta készülünk erre, nagy pillanat volt számukra a műtét, jó hangulat uralkodott, mindenki tette a dolgát, felemelő érzés volt része lenni ennek a csapatnak” – ad némi betekintést Dr. Czebe Krisztina.

A csapat két szervkoordinátora Dr. Gieszer Balázs és Dr. Radeczky Péter mellkassebész rezidensek. Egyik legfontosabb feladatuk a várólisták kezelése, a dokumentáció előkészítése a várólista-bizottság üléseire, de ők felügyelik a betegek kivizsgálását és várólistára helyezését is. Szervriadó esetén ők hívják be a beteget és a potenciális donorszerv kivételében is asszisztenciát nyújtanak Dr. Rényi-Vámos Ferencnek.

Dr. Radeczky Péter a szerv kivételekben másfél éve vesz részt aktívan. Orvostanhallgatóként negyedévtől az egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján a hallgatók koordinátora volt, így került közelebb a transzplantációs területhez, sok szervkivételre járt már akkoriban. Később az Országos Onkológiai Intézet Daganatsebészeti Központban kezdett dolgozni, ahol mellkassebész rezidensi állást biztosítottak számára.

Dr. Gieszer Balázs úgy fogalmazott: nagyon intenzív érzésekkel járt a tudat, hogy mégiscsak történelemi pillanat részesei, de tudatosan koncentráltak arra, hogy hogy ne izguljanak, hiszen már számos ilyen folyamatot csináltak végig. Persze most mindent maguknak kellett megoldani, nem volt plusz koordinátor a bécsiek részéről, akit kérdezni lehetett volna szükség esetén. „A megszerzett rutin miatt viszont magabiztosak is voltunk, és tudtuk, hogy meg tudjuk csinálni” – tette hozzá.

A tüdőtranszplantációban kiemelt feladat hárult az anesztéziára és a közvetlen posztoperatív szakra. Az Országos Onkológiai Intézet Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztályának vezetője, Dr. Elek Jenő elmondta: rajta kívül négy kollégája volt bent a műtőben, akik egyenként is minden ismeret birtokában vannak ahhoz, hogy elvégezzék a feladatot, kezdetben azonban még mindannyian jelen lesznek az átültetéseknél.

Az osztályvezető bemutatta a műtét egyik „főszereplőjét” is, az ún. műtüdőt (extra korporális membrán oxigenátor, ECMO), mely a transzplantációt megelőző, kormányzat által biztosított már említett 900 millió forintos műszerbeszerzés keretében került az intézetbe. A nagy értékű műszert más beavatkozáshoz kapcsolódóan is használják majd, akár 30 napig is életben lehet tartani vele egy beteget. „Nagy boldogság, ha valaki egy olyan eszközt kap kézbe, ami a szakmájában a csúcstechnikát képviseli” – jegyezte meg.

Dr. Madurka Ildikó és Dr. Schönhauer Nóra a Dr. Elek Jenő vezette osztályon dolgozik szakorvosként. Először 2013-ban önszorgalomból mentek ki Bécsbe Dr. Rényi-Vámos Ferenc segítségével. Mint Dr. Madurka Ildikó elmondta, ezt megelőzően két beteggel is találkoztak, akik érintettek voltak a tüdőtranszplantáció kérdésében, és felkeltette az érdeklődésüket, hogy milyen feltételekkel, milyen módon lehet valakit transzplantálni.

„Már az első ott töltött éjjel riasztottak minket, hogy menjünk be a kórházba, mert lesz egy transzplantáció. A bécsi klinika több ezer ágyas, helyismeret hiányában nagy kihívás volt megtalálni a műtőt ahol vártak minket. Az első ember, akibe belebotlottunk a hajnalban kihalt épületben, egy magyar takarító volt” – emlékszik vissza Dr. Schönhauer Nóra a kezdeti izgalmakra. Ekkor ismerkedhettek meg a már említett ECMO készülékkel is. „Nagyon felszabadító érzés volt, mikor már tudtuk, hogy minden feltétel adott valóban meg fog történni itthon az első átültetés, megvolt a donor és a recipiens is. És hát nem hétköznapi dolog egy aneszteziológus életében, hogy jelen lehet 900 millió forintnyi csúcstechnikát jelentő berendezés kicsomagolásánál, beüzemelésénél – mondják mindketten.

Dr. Bartók Tibor egyike annak a négy aneszteziológusnak, aki bent volt a műtétnél. Ő, mint mondja, elég hirtelen került kapcsolatba a transzplantációval: egyik reggel bement dolgozni és az osztályvezetője, Dr. Elek Jenő közölte vele, hogy üljön autóba és nézze meg, hogy zajlik egy átültetés Bécsben. Ugyanilyen váratlan volt számára az első hazai transzplantáció: délután tudta meg, hogy aznap éjjel meglesz az első. Véleménye szerint a műtét során maga az altatási rész nem különbözik sokban más beavatkozásoktól, inkább a beteg monitorozása jelent feladatot. „Minden pillanatra emlékezni fogunk, az első beavatkozások mindig felejthetetlenek” – ezt már Dr. Tóth Krisztina aneszteziológus mondja. Mint fogalmaz, az első megkönnyebbülés akkor volt, mikor stabil állapotban kihozták a beteget a műtőből, majd jó érzés volt látni, hogy már sétál a folyóson. Persze az igazi megkönnyebbülés akkor jön el, ha egy-két év múlva is jól lesz.

„Semmiért oda nem adtam volna ezt a lehetőséget” – jelenti ki Szőcs Endréné aneszteziológiai asszisztens. „Nagy izgalom volt, nagy felkészülés és várakozás előzte meg. Mindannyian büszkék vagyunk, hogy része lehettünk ennek a csapatnak” – erősíti meg kolléganője, Simon Zita. Hogy miben volt ez más egy megszokott műtéttől? Több feladatuk volt, hiszen több gépet használnak egy ilyen komoly műtétnél, az előkészítése, valamint maga a műtét alatti altatási rész is izgalmas volt – mondják, hozzátéve: egy éve készülnek erre a pillanatra, és örülnek, hogy felkészült szakemberként állhattak ott aznap éjjel.  

Az intenzív osztályon speciális helyiséget alakított ki a frissen tüdőtranszplantált betegek számára. Ennek berendezéséért Kissné Budai Mariann főnővér volt a felelős. „Kaptunk egy üres helyiséget, valamint az összes műszert, ebből kellett kialakítani a transzplantációs őrzőt. A munkában mind a 18 intenzíves nővér, a segédápolók és az adminisztrátorok is részt vettek, így már teljes felszereltségben tudtuk várni az első beteget – emlékszik vissza. Ő szervezte meg az ápolási személyzet beosztását is: a frissen transzplantáltak mellett 12 órás váltásban dolgozik egy-egy ápoló, akinek csak ennek az egy betegnek a felügyelete a feladata – ad némi betekintést a gyakorlatba. A műtét éjszakáján Vass Tamás ápoló volt beosztva, ő látta el a műtét utáni ápolói feladatokat egészen reggelig. Mint mondja, visszatekintve a feladat nem különbözött a többi esettől, de persze más hangulat övezte.

Farkas Nikolett és Ökrös Beáta műtősnőkként vettek részt az első tüdőátültetésben. Mint mondják, a múlt évben egy hetet töltöttek Bécsben, amit hivatalosan biztosítottak számukra, de ezt követően még háromszor kiutaztak a szabadidejükben, hogy minél több transzplantációt lássanak. Kihívást jelentett ugyanis számukra, hogy a számtalan daganatos beteg kezelése után részesei lehettek a csapatnak, mely Magyarországon először végzi ezt az eljárást. „Nagyon jó hangulat volt a műtőben, mindenki izgalomban volt, de tette a dolgát. Történelmet írtunk és ez jó érzés!” – emlékeznek vissza. Bár hosszú volt az éjszaka, mégsem érezték fáradtnak magukat, dolgozott az adrenalin. A beteg műtétre való előkészítését György Domokos műtős végezte.

A hazai tüdőtranszplantációs program a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet együttműködésének köszönhetően indulhatott el. A műtét és a posztoperatív kezelés az OOI Mellkassebészeti Osztályának műtőjében és az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályon történt. A műtétet végző orvosok az OOI munkatársai, a sebészek közül néhányan a SE részállású alkalmazottjai is, Dr. Lang György, a műtéti csapat vezetője a Semmelweis Egyetem részállású munkatársa, a klinika igazgatója, az OOI szabadfoglalkozású orvosa.

A műtétre való kiválasztás és az utókezelés folyamata már évek óta a Semmelweis Egyetemen történik. A szükséges eszközök beszerzését a kormány támogatta 900 millió forinttal.

Dr. Szél Ágoston rektor úgy fogalmazott, mindez szép példája annak, hogy miként tud két, a maga nemében egyedülálló egészségügyi intézmény egy komplex, sok feladatból álló feladatot közösen elvégezni. „Óriási eredmény, hogy hazahoztuk ezt a műtétet, hiszen egyrészt egy egészségügyi intézmény számára fontos, hogy a repertoárja minél teljesebb legyen. Másrészt nagy jelentősége van annak is, hogy a magyar betegeken nem hazájuktól, családjuktól távol végzik el ezt a nagyon komoly beavatkozást” – emelte ki.  

Dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója elmondta: amikor Dr. Szél Ágoston Dr. Elek Jenővel, Dr. Lang Györggyel és Dr. Rényi-Vámos Ferenccel 2013-ban megkereste, és kérték az OOI részvételét a műtéti és posztoperatív fázis elvégzésére, azonnal igent mondott, hiszen tudta, hogy a csapat képes a feladatra és motivált is. Az OOI feladata a műtét elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése, az intenzív terápia biztosítása volt – emlékeztetett. A főigazgató kiemelte: a magyar orvostudomány számára jelentős esemény az első hazai tüdőtranszplantáció, a két intézmény közötti együttműködés pedig példaértékű.

Az együttműködés a bécsi klinikával, vagyis az Allgemeines Krankenhaus der Stadt Wiennel is folytatódik, ugyanis a komplex eseteket, így a gyermekeket, a pulmonális hipertóniás vagy más magas rizikójú betegeket egyelőre továbbra is Bécsben operálják majd meg.  

Dobozi Pálma, Szuchy Zsuzsanna
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem, Ancsin Gábor 

Az első hazai tüdőtranszplantációt végző csapat – Stáblista

Dr. Lang György PhD, OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika egyetemi docense, mb. igazgató; Assoziierter Professor und Privatdozent der Klinischen Abteilung für Thoraxchirurgie, Universitätsklinik für Chirurgie, Medizinische Universität Wien – AKH Universitätscampus; az OOI szabadfoglalkozású szakorvosa

Dr. Rényi Vámos Ferenc PhD, az OOI Mellkassebészeti Osztály osztályvezető főorvosa; az OOI bázisán működő, Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika egyetemi docense

Dr. Török Klára, az OOI Mellkassebészeti Osztály adjunktusa; az OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika adjunktusa

Dr. Czebe Krisztina PhD, az OOI Mellkassebészeti Osztály megbízott tüdőgyógyász szakorvosa, a Tüdőgyógyintézet Törökbálint főorvosa

Dr. Gieszer Balázs, az OOI Mellkassebészeti Osztály rezidense; az OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika orvosa

Dr. Radeczky Péter, az OOI Mellkassebészeti Osztály mellkassebészeti rezidense

Dr. Elek Jenő, Országos Onkológiai Intézet Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, osztályvezető főorvos

Dr. Bartók Tibor, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos

Dr. Madurka Ildikó, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos

Dr. Schönauer Nóra, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos

Dr. Tóth Krisztina, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, alorvos

Dr. Dancs Tamás, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, kardiológus adjunktus

Simon Zita, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, aneszteziológiai szakasszisztens

Szőcs Endréné, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, vezető aneszteziológiai szakasszisztens

Kissné Budai Mariann, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főnővér

Vass Tamás, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, szakápoló

és az OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály teljes kollektívája (az egy hónap ellátásban)

Fülöpné Farkas Nikolett, OOI főműtősnő

Ökrös Beáta, OOI műtősnő

György Domokos, OOI műtős

Bognár Krisztina 1988 óta dolgozik a Semmelweis Egyetemen: tanulói ösztöndíjjal kezdett a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán, később, főiskolai tanulmányai alatt átcsábították az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára, ahol 13 évet töltött, 2001 szeptemberétől pedig az Urológiai Klinika klinikavezető főnővére. Mint mondja, a kezdetektől nagy hatással volt rá az egyetemi légkör, ami megfogta és azóta is itt tartja. Büszke arra, hogy egy olyan stabil, elhivatott, régóta együtt dolgozó csapatot vezet, amiben a munkatársak rendkívül összetartóak és minden helyzetet, problémát közösen oldanak meg.

Bognár Krisztina az oktatásban is részt vesz, 2002 óta az  Egészségtudományi Kar ápoló hallgatóinak gyakorlati oktatásában, 2015 óta pedig az elméleti oktatásban is. Emellett 2006 óta szavazati jogú tagja az egyetem szenátusának mint a Közalkalmazotti Tanács választáson legtöbb szavazatot elért jelölt. A szenátusban a szakdolgozók képviselete mellett a nem oktató, nem kutató közalkalmazottak képviseletét is ellátja, közvetítve az egyetem vezetése felé is.

Meghatározó élményei között elsőként azt említi, amikor a Semmelweis Egyetemre került ápolónak. Mint mondja, ez nagy dolgot jelentett, és 28 év távlatából is megmaradt ez az öröm. „Engem az egyetemi varázs megfogott és itt is tartott” – fogalmaz. Úgy látja, a munka mindenhol ugyanannyi volt, de az egyetemi légkör mindegyik klinikán, ahol dolgozott, egyfajta pluszt jelentett. Mint mondja, sok szép momentumot élt át, de azt az érzést, amikor újra találkozik gyógyult betegekkel, nem lehet szavakkal leírni.

Bognár Krisztina klinikavezető főnővérként a betegekkel közvetlenül csak ritkán foglalkozik. Teendői főleg adminisztratív jellegűek, ugyanakkor szeret néha kiszakadni az íróasztal mögül és a betegek között lenni, az onkológiai szakápolót például ő szokta helyettesíteni, ha ez szükséges. A főnővérekkel, az ápolókkal, az orvosokkal és a többi munkatársával jó a kapcsolata, rendszeresen leülnek megbeszélni a problémákat, és mindenki a maximumot próbálja kihozni magából. A hivatástudat motiválja őket, nem pedig az, hogy dolgozni jönnek: a betegek és a szakma iránti alázatnak köszönhető, hogy ennyire összetartó csapatként tudnak működni – fogalmaz. Mint mondja, a klinika gazdasági vezetőjével is teljes harmóniában tud együtt dolgozni a folyamatos egyeztetéseknek köszönhetően.

Az Urológiai Klinika a Semmelweis Egyetem klinikái közül a kisebbek közé tartozik, 56 betegágy van itt, Bognár Krisztina 45 szakdolgozó munkáját irányít. Az intézményben négy osztályon látják el a betegeket: a diagnosztikától a műtéten keresztül a gyógyszeres gyógyításig terjed a skála. A magasföldszinten működő uroonkológiai osztály az ország egyetlen olyan urológiai osztálya, ahol az urológiai daganatos betegek kemoterápiás kezelése történik.

A klinika külön szeptikus műtőrészből, egy nagyműtőből, egy endoszkópos műtőből és egy urolix műtőből álló műtőblokkjában napi 20-25 műtétet végeznek, 2015-ben a műtétek száma meghaladta a háromezret. Az ún. radikális műtétek és a nagyműtétek száma 2012 óta évről évre folyamatosan emelkedik; ez többek között a nagy területi ellátási kötelezettségnek és annak is köszönhető, hogy mint egyetemi klinika az ország egész területéről érkezhetnek ide betegek, és a speciális húgycső sebészeti beavatkozásokat többségében itt végzik el. Kiemelt terület a férfiak inkontinenciájának kezelése. Az egyetemi klinikák között az elsők között voltak a műsphincter beültetésében, illetve az országban csak itt végzik az Atoms szalag beültetését, ez utóbbiból a tavalyi évben három műtétet hajtottak végre. Ezek az eljárások azért is fontosak, mert az inkontinencia a férfiak esetében még nehezebben gyógyítható, nagy kihívást jelent szakmailag a műtétet végző csapatnak is – hangsúlyozza Bognár Krisztina.

Alapítványi és egyetemi forrásokból fedezik az osztályok 2012 óta folyamatosan zajló felújítását: az első évben a magasföldszinten levő uroonkológiai osztály újult meg, következő évben az I. osztály, a kontinencia centrum és Urodinamikai Laboratórium és a nővéröltöző, tavaly nyáron pedig a II. osztály felújítása is befejeződött. A tiszta, megújult, rendezett környezetben történő munkavégzés a szakdolgozók komfortérzetét is javította. A tisztasági festés, bútorcsere mellett megújult a nővérpult is, a kontinencia centrumban pedig két új betegvizsgáló helyiséget alakítottak ki. Fokozatosan, minden évre vannak tervek, hogy lépésről-lépésre fejlesszék a klinikát: mint mondja, ehhez a munkához is elengedhetetlen a folyamatos egyeztetés a munkatársakkal és a klinika vezetőivel.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Új sebészeti eljárásokat, új műtéti technikákat és műszereket mutattak be a Szemészeti Klinikán végzett műtétek során, amelyet a Magyar Katarakta és Refraktív Sebészeti Társaság siófoki kongresszusának résztvevői élő közvetítésben, a hallgatók pedig a klinika tantermében követtek nyomon. Az egyik műtétet Dr. Filkorn Tamás, a klinika orvosa végezte. 

Dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Szemészeti Klinika igazgatója honlapunknak elmondta, az élő sebészet azt jelenti, hogy a klinikán végzett műtétek során a kongresszus résztvevői egy képernyőn követik, amit az operációt végző orvos a mikroszkópban lát. Hozzátette, ezek a bemutató műtétek nagyon népszerűek, a kongresszusra mintegy 460-an regisztráltak, nemcsak Magyarországról, de a környező országokból is sok vendég érkezik.

Dr. Nagy Zoltán Zsolt a bemutató műtétek közül hármat emelt ki. A Dr. Filkorn Tamás által végzett hályogműtétnek az volt a különlegessége, hogy egy új fakoemulzifikációs készülékkel végezte, illetve egy új operációs mikroszkóppal. Emellett bemutattak egy olyan műtétet is, ami egy korábban már megoperált szemen képződött hályog eltávolítását mutatta be. Mint az igazgató elmondta, a szemlencse mögött elhelyezkedő üvegtest egy kocsonyás anyag, amit ha eltávolítanak, vízszerű anyag kerül a helyére, aminek más a biomechanikus viselkedése, így más műtéti technikát kell alkalmazni a biztonságos kezeléshez.

Hasonlóképp a szokásostól eltérő műtéti technikát mutatták be azon a műtéten, melynek fókuszbán az állt, hogyan kell megoperálni a szemet, ha az eltolódott szemlencse miatt nincs ereje a szemlencsetartó rostoknak.

Emellett újfajta műlencséket is bemutattak: egy magyar cég fejlesztette ki az ún. preloaded lencsét: egy 2 és fél milliméteres seben keresztül helyezik a szembe az összehajtott lencsét, ezzel növelve a biztonságot és a sterilitást. 

A kongresszus első napján nyolc élő sebészeti bemutató műtétet közvetítettek, délután pedig az operációt végző orvosok kerekasztal-beszélgetéseken is részt vettek. A cél az, hogy szakmai útmutatást, biztatást kapjanak a kollégák – fogalmazott Dr. Nagy Zoltán Zsolt.

A két és fél napos kongresszuson 74 előadás hangzott el három szekcióban, emellett számos kurzust tartottak, amelyek során összefoglalták a szakterületekhez tartozó legfontosabb tudnivalókat. A kongresszuson külföldi meghívott előadók is részt vettek, ők a szem elülső részének betegségeiről, új műtéti eljárásokról és a szaruhártya-gyulladás kezeléséről tartottak előadásokat.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Háda Beatrix Éva 1995-ben lépett be először a Városmajori Klinika kapuján, a szívsebészetre érkezett gyakorlatra. Mint mondja, rögtön megragadta az intézet légköre, szellemisége, ami később vissza is vonzotta: 2003 óta dolgozik a klinikán, 2012 óta pedig ő a teljes intézmény klinikai főnővére, 260 szakdolgozóért felel. Kiemelten fontosnak tartja a pozitív, támogató közeget. Jó csapattal csak előre lehet menni – fogalmazott a honlapunknak adott interjújában.

Háda Beatrix Évát mindig is vonzotta az intenzív ellátás. Mint mondja, az, hogy azonnal kell reagálni dolgokra, rögtön életet kell menteni, olyan adrenalint és pozitív energiát ad az embernek, mint semmi más. Némi kerülővel került erre a területre; kezdő ápolóként pályafutását a Szent Imre Kórház belgyógyászatán kezdte, majd a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetbe került, ahol tüdődaganatos betegekkel foglalkozott. A szívvel és a tüdővel összefüggő betegségek mindig is érdekelték, e témából írta diplomamunkáját, később pedig onkológiai és intenzív szakápolói képzettséget is szerzett.

1995-ben gyakorlaton töltött fél évet a városmajori klinikán, és az intézet akkor megtapasztalt légköre, szellemisége visszavonzotta. 2003 márciusában kezdett dolgozni a Cardiovascularis Centrumban (CVC). Négy évvel később a Kardiológiai Központ néven önállósuló egység intézetvezető főnővére lett, majd 2012-től már a teljes Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika klinikavezető főnővéreként dolgozik. A klinika 144 fekvőbeteg ággyal rendelkezik, szakdolgozók létszáma pedig adminisztrátorokkal együtt 260. Háda Beatrix Éva fontos célnak tartja, hogy amennyire lehetséges, legyen személyes kapcsolat mindenkivel, töltsön minél több időt a nővérek között, mivel ez a kisebb feszültségek kezelését is segíti.

A klinikavezető főnővér hisz abban, hogy az anyagi szempontok mellett fontos az is, hogy milyen környezetben dolgoznak a munkatársak, és milyen plusz dolgok (pl. modern munkaruha), kényelmi eszközök (pl. megfelelő ágy, antidecubitus matrac, betegemelő) segítik a szakdolgozókat a betegellátásban. Éppen ezért folyamatos törekvés a munkakörülményeket javító eszközök beszerzése, a klinika állandó karbantartása és szépítése, de a belső továbbképzések is fontos szerepet játszanak. Nem mindegy milyen környezetben dolgozunk, hiszen itt töltjük az életünk felét, fontos, hogy magunkénak érezhessük a klinikát– fejti ki.

Hasznos visszajelzés a szakdolgozók és az orvosok felé is a betegek véleménye is. A klinika honlapjának „vendégkönyv” rovata mellett ezt szolgálják a betegkönyvek, melyek a klinika több pontján ki vannak téve. Általában köszönőleveleket írnak bele, a főnővérek pedig beragasztják azokat a képeslapokat is, melyeket az egykori páciensek küldenek. De volt már olyanra is példa, hogy egy könyvbe beírt észrevétel nyomán próbáltak javítani egy-egy dolgon.

A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán a szakdolgozói munka egyik sajátossága, hogy mindig készen kell állni új dolgok megtanulására, mivel rendkívül gyors a fejlődés azokon a területeken, melyeken a klinika dolgozik. Az egyik legnagyobb, viszonylag új specialitás a műszíves betegek ellátása, melybe a szakdolgozóknak is bele kellett tanulniuk. Ebben sok segítséget kaptak az orvosoktól, valamint külföldről is jöttek előadást tartani. Mindez ugyanakkor nagy szakmai kihívás és lehetőség is az intenzív szakápolóknak, hiszen csak a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán van felnőttek számára műszívbeültetés és szívtranszplantáció. A szívátültetett betegek esetében például meg tud valósulni – természetesen függően a beteg állapotától -, hogy egy nővér a 12 órás műszakban egyetlen betegre tud koncentrálni. 

Háda Beatrix Éva számára egyébként a klinikán töltött idő alatt az egyik legizgalmasabb feladat a nyolcágyas szívtranszplantációs intenzív részleg 2012-es kialakítása volt, ahol a műszívkezelések is folynak.

A klinikavezető főnővér hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos számára két helyettese – Simay Katalin és Mihalik Csilla – munkája, mellettük 13 részlegvezető főnővér, illetve vezető asszisztens segíti a rendszer működtetését. Sokat jelent számára Dr. Merkely Béla igazgató támogatása. A hatékony munkaszervezéshez elengedhetetlen a jó csapat, ha ez megvan, csak előre lehet menni – vallja.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Az egészségügyi ellátás szolgáltatói szemléletének bemutatására indult előadássorozat a Kútvölgyi Klinikai Tömb röntgendiagnosztikai osztályán. A dolgozói kezdeményezés révén létrejött eseményről a szervező, Rózsa Erzsébet, a Kútvölgyi Klinikai Tömb Ápolásvezetési Szolgálatának klinikai epidemiológusa honlapunknak elmondta: a noninvazív beavatkozásoknál is kiemelkedően fontos kórházhigiénés kérdések mellett a szolgáltatói és marketingszemlélet fontosságáról is szó esett.

Az első előadáson az osztály 15 dolgozója (asszisztensek, röntgenasszisztensek, képi-diagnosztikai asszisztensek), valamint két ápoló szakos hallgató vett részt. Az előadásokat Rózsa Erzsébet szeretné workshopokkal is kiegészíteni, ami kifejezetten a járóbeteg-szakrendelésre és a röntgendiagnosztikára épül majd, a tervek szerint erre az ősz folyamán kerülhet sor.

Rózsa Erzsébet kiemelte annak fontosságát, hogy a betegségcentrikusság helyett hangsúlyosabbá váljon a prevenció is a kórházi információáramlásban: ezáltal az itt megforduló betegek, hozzátartozók, hallgatók körében is hatékonyabban lehetne népszerűsíteni különböző egészségmegőrzési programokat.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

2015. december 12-én hajtották végre az első hazai tüdőtranszplantációt egy 53 éves betegen, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikán, a két intézmény együttműködésével. A hatórás műtétben közvetlenül résztvevők száma meghaladta a húszat. Mellkassebészek, aneszteziológusok, koordinátorok, pulmonológus, a műtőszemélyzet szakdolgozó tagjai, akik mind időt és energiát nem kímélve készültek a nagy pillanatra. Ezt a csapatot mutatjuk be riportfilmünkben.

A csapatot bemutató korábbi cikk itt olvasható.

Családháló díjjal tüntették ki a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát a kismamák szavazatai alapján. Az intézmény a 2015 szülészete kategóriában lett első helyezett. A díjat Dr. Gimes Gábor, a klinika igazgatóhelyettese vette át.

A II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1881-ben indult meg a betegellátás, 1898 óta a mai helyén működik az Üllői úton. Az elmúlt 130 év alatt a klinika célja volt a legkorszerűbb módszerek bevezetése a szülészet-nőgyógyászatban – olvasható a Családháló portálon megjelent méltatásban. Mint emlékeztetnek, a klinika Neonatológiai Intenzív Centruma a Korányi projekt keretében kibővült és átalakult, jelenleg 23 koraszülött intenzív ággyal működik. Az anyák a koraszülöttek ellátásában is részt vehetnek, sőt külön baba-mama szoba áll rendelkezésre, hogy hazabocsátás előtt összeszokjon anya és gyermeke, ezzel az otthoni ellátás is biztonságossá váljék. A klinika biztosítja, hogy az apák is jelen lehessenek a vajúdás során, sőt még a császármetszés alatt is párjukkal lehetnek.

Az immár negyedik alkalommal átadott Családháló díjjal azon szakemberek és intézmények munkáját ismerik el, akik kiemelkedő tevékenységet végeztek a gyermekvállalásért, gyermeknevelésért és a gyermekek egészségéért.

Dr. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztérium parlamenti államtitkára és Paulik András, a Családháló portál főszerkesztője adta át annak a tizenhárom díjazottnak az oklevelet, akiket 3500 szavazat alapján, 87 jelölt közül választottak ki a lap olvasói.

További díjazottakról erre a linkre kattintva olvashat.

Németh Ákos
Fotó: Családháló

A II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika három onkológiai osztályán (neuroonkológia, onkológia, hematológia) fekvő, 14 év alatti gyerekek festményeit és meséit állították ki a Corvin Plázában. A kiállítást Kárász Eszter bohócdoktor, énekes, színész nyitotta meg.

A művészetterápia és a pszichodráma módszereit vegyítő Festménymesék program három évvel ezelőtt indult el, a klinikán ápolt gyerekeknek hetente tartanak foglalkozásokat. A programban a gyerekek klasszikus festményekből kiindulva közösen írnak mesét, amit eljátszanak, majd az átélt élményeket le is festik, így megtalálhatják, hogy melyik önkifejezési mód áll hozzájuk közelebb. A művészetterápiás foglakozást a Játszóház Alapítvány valósítja meg a MOL Gyermekgyógyító program keretein belül, a programot Soós Dóra pszichodramatista, Marton Vera művészetterapeuta és Erős Nikoletta szupervízor tartják.

PP
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Március végén kezdődött el az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika (AITK) költözése a Korányi projekt keretében létrejött Központi Betegellátó Épületbe. A több lépcsőben megvalósuló költözés első nagyobb szakasza lezárult – mondta el honlapunknak Dr. Gál János, a klinika igazgatója. Az új épület 4. emeletén már folyik a betegellátás a centralizáció jegyében kialakított 29 ágyas központi intenzív osztályon, ide költöztek az AITK korábban széttagoltan működő intenzív részlegei. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán működő AITK-s intenzív osztály pedig az eredeti helyén marad, az ott folyó speciális ellátás miatt.

Az új helyszínen az eszközök és a körülmények is minden tekintetben maximálisan megfelelnek a 21. századi igényeknek – hangsúlyozta az igazgató. Az osztályt 29 teljesen új, professzionális ággyal szerelték fel, melyekhez komplett lélegeztető és monitorozó felszerelés tartozik. Több egyágyas helyiséget is kialakítottak a legsúlyosabb állapotú betegek számára, de a többi kórterem esetében is legfeljebb három ágyon fogadnak beteget. Az ágyak körül nagyobb a tér, ami megkönnyíti az orvosok és a szakdolgozók munkáját, emellett rendelkezésre áll kényelmes, világos nővér pihenő, az orvosi szobában pedig monitorokon nyomon követhetők a betegek legfontosabb életfunkciói. 

Dr. Gál János abban bízik, hogy a 21. századi környezet vonzerő lehet az orvosok és szakdolgozók számára, így tovább tudják bővíteni a létszámot, melyhez a szükséges anyagi keret rendelkezésükre áll.

Az egységes központi intenzív osztály megnyitása az igazgató szerint nemcsak az egyetem, de Budapest és környéke ellátása szempontjából is óriási lépés. Mint mondta, a betegellátásban komoly biztonsági hátteret ad a nagy, centralizált intenzív osztály, mely ugyanakkor a folyosók segítségével összeköttetésben van a Külső Klinikai Tömbben lévő többi klinikával.

A költözés következő fázisában létrejön a negyedik emeleten egy további 18 ágyas intenzív osztály, ahová a traumatológiai és a specifikus intenzív ellátásra szoruló betegek kerülnek, továbbá egy 12 ágyas szubintenzív osztály is megkezdi működését.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

Hegedűsné Ballai Judit 2012 óta dolgozik a Pulmonológiai Klinikán, múlt november óta látja el megbízottként a klinikavezető főnővéri feladatokat: az intézmény 82 szakdolgozójának munkáját irányítja. Bár az intenzív osztály és a műtő pörgéséhez képest más típusú kihívások elé állítja ez a feladat, fontosnak tartja, hogy van összetartó erő a klinika csapatában, ami a jó működés alapja.

„Mindig jól éreztem magam abban, amit csináltam, de amikor megtaláltak a lehetőségek a fejlődésre, továbbtanulásra, azokat megragadtam” – mondja a klinikavezető főnővér, mikor eddigi pályafutásáról mesél. Egészségügyi szakközépiskolában érettségizett, az álma pedig az volt, hogy műtőben dolgozhasson. A Szegedi Tudományegyetem klinikai központjában helyezkedett el az intenzív osztályon, majd aneszteziológiai asszisztensnek tanult. Ottani vezetője, Dr. Méray Judit hatására elvégezte az egészségügyi főiskola diplomás ápoló szakát, később pedig – miután családi okokból Budapestre került – a Budai MÁV Kórházban dolgozott. 2008-ban került a Semmelweis Egyetemre, először az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikára, ahol epidemiológiai szakápolóvá is képezte magát, majd négy évvel később váltott, és azóta a Pulmonológia Klinikán dolgozik. Dr. Lorx András hívására érkezett ide, aki mellett altatásokat végzett. Később az intenzív osztály főnővére is lett, majd a klinikavezető főnővér helyettese, 2015 novemberétől pedig megbízott klinikavezető főnővér.

Sokrétű a feladat, hiszen munkajogi kérdésekben éppúgy otthon kell lenni, mint a szervezésben, a logisztikában, az adminisztrációban, az empatikus hozzáállásról nem is beszélve – mondja jelenlegi feladatköréről, hangsúlyozva, hogy a nap 24 órájában kereshetik munkatársai. Alapelve, hogy mindenkit meg kell hallgatni, időt kell szánni az esetleges problémák, konfliktusok közös megbeszélésére és megoldására. Munkájában, mint fogalmaz, azt szereti leginkább, hogy úgy érzi, tud tenni valamit a hozzá tartozó 82 szakdolgozóért. Fontos lépésnek tartja például, hogy márciustól keretszerződést kötött a klinika egy céggel, így ha többen kiesnek a munkából betegség vagy szabadság miatt, lehetőség van külsős ápolónőket alkalmazni. Ezzel csökkenthető a túlórák száma, és így a szakdolgozók leterheltsége.

A klinikán egyébként több év szünet után tavaly ismét rendeztek karácsonyi ünnepséget, melyen az orvosok megköszönték a szakdolgozók munkáját. Hegedűsné Ballai Judit szerint nagyon fontos és motiváló a pozitív visszajelzés, amiből általánosságban elmondható, hogy keveset kapnak a nővérek. Lényeges a munkakörülmények javítása is, még ha csak apró lépésenként is van erre lehetőség (pl. öltöző kifestése, a szekrények renoválása). A klinikavezető főnővér kiemelte, mindehhez elengedhetetlen Dr. Losonczy György igazgató támogatása, aki partner az ilyen szemléletű fejlesztésekben.

A Pulmonológiai Klinika szakdolgozói egyébként a tüdőbetegségek minden formájával találkoznak, a teljes spektrumot lefedi az intézmény. Sok a daganatos beteg, emellett a speciális ellátások közé tartozik a tüdőtranszplantált betegek elő- és utógondozása, valamint a non-invazív (maszkos, intubálás nélküli) légzéstámogató osztály. A főnővér szerint a humor és a kedvesség nélkülözhetetlen a sokszor lelkileg is nagyon megterhelő napi munkához. Mint mondja, büszke arra, hogy a klinikán az egész csapat egységes szellemiséget képvisel abban, hogy a beteggel való emberséges bánásmód mindenek előtt áll.

Ebből a szempontból, mint fogalmaz, „beleült a készbe”, mivel a csapat nagyon jó, van összetartó erő, neki csak koordinálnia kell. Ez a jó működés alapja – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy évtizedes barátságok vannak a házban, sőt több olyan házaspár is, akik itt ismerkedtek meg.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

Négrádi Éva 2015 áprilisa óta az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika vezető ápolója. 18 éves korától dolgozik itt, sőt középiskolai gyakorlatát is ezen a klinikán töltötte, így nála kevesen ismerik alaposabban az intézményt.

„Elég hamar kialakult, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Eredetileg óvónő szeretettem volna lenni, később már gyerekápolónak készültem” – emlékezett vissza. Az egészségügyi szakközépiskola tanulójaként a klinikára járt gyakorlatra, ahol a csecsemőosztály tetszett neki legjobban, itt szeretett volna dolgozni. Az érettségi utáni nyáron jelentkezett is az akkori főnővérnél, mivel megfogta az itteni hangulat, de épp nem volt a csecsemőosztályon hely, így a diabétesz osztályra került.

Mint elmondta, nagyon jól esett neki, hogy kedvesen fogadták, és a kollégák mindenben segítették a beilleszkedését. „Minden nap tanultam valami újat, és egyszer csak azt éreztem, hogy jó helyen vagyok” – mesélte a kezdeti időszakról, hangsúlyozva, hogy miután megértette és átlátta a folyamatokat, nagyon megszerette munkáját.

1985-ben az akkori osztályvezető főnővér elment gyesre, így ő lett az új osztályvezető, viszonylag fiatalon. Ezután 18 évig vezette a diabétesz osztályt, közben pedig elvégezte a szükséges képzéseket. Mivel a folytonos tanulás híve, mindig is szeretett új dolgokat kipróbálni, például a HBCs kódolás tudását is elsajátította, az ezzel összefüggő adminisztratív munkát jelenleg is ő tartja kézben.

Klinikavezető főnővérként az irodai munkát eleinte úgy élte meg, hogy „elvesztette az osztályt”, hiszen hiányoztak neki a gyerekek és furcsának találta azt, hogy egyedül ül egy helyiségben, de továbbra is sok időt tölt a betegek mellett az osztályokon, így nem szakadt el tőlük teljesen. „Az irodában papírok vannak, azok nem sírnak” – jelentette ki, arra utalva, hogy a papírmunkát bármikor ott lehet hagyni, ha valamelyik osztályon segítségre van szükség.

Bár sokáig volt a klinikavezető főnővér helyettese, nem készült arra, hogy átvegye a szerepét. Mégis, mint mondta, amikor felkérték erre a feladatra, úgy érezte, tartozik annyival ennek a klinikának, hogy elvállalja a megbízatást. Már akkor is fontosnak tartotta azt, hogy továbbadja mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az intézményben töltött évek során szerzett.

Négrádi Éva úgy látja, hogy klinikavezető főnővérként egyszerre kell képviselnie a klinika és a dolgozók érdekeit, a dolga az, hogy a lehető legjobb eredményt elérve közvetítsen a két fél között. Körülbelül 150 dolgozó munkáját irányítja, ami nagy felelősséget jelent.

„Igyekszem mindig türelmes lenni, pozitív hangulatot sugározni és nemcsak szakmailag, de emberileg is segíteni, amikor csak tudok” – mondta el. A pozitív, derűs szemlélet azért is fontos, mert a klinikán gyógyuló gyerekek nagyon érzékenyek és őszinték. Kulcsfontosságú, hogy az ember ki tudja zárni az esetleges konfliktusokat, magánéleti problémákat és csak rájuk tudjon koncentrálni – vélte.

Mint elmondta, a diabétesz osztályon kifejezetten szoros és tartós viszony alakul ki a gyerekek és a nővérek között, melynek alapvető alkotóeleme a tanulás. Nagyon sok múlik azon, hogy egy nővér hogyan kommunikál a kicsikkel, képes-e türelmesen, számukra is érthetően, az ő nyelvükön elmagyarázni a betegségükkel kapcsolatos tudnivalókat, hiszen a cukorbeteg gyerekeknek napi szinten együtt kell tudniuk élni betegségükkel. Ezért nagyon fontos az osztályon dolgozók részéről az állandó koncentráció, hiszen ha valaki figyelmetlenségből téves információt továbbít, amit aztán így jegyez meg a gyerek, az akár veszélyes is lehet. A kicsikkel és a hozzátartozóikkal való kapcsolattartás egy igen komplex folyamat, de meglátása szerint elsősorban mégis a gyermekkel való kommunikáció az elsődleges. „Gyerekápoló vagyok, a lelkem a gyereké, hiszen lélekben én is még mindig gyerek vagyok” – foglalta össze, miért jelent számára könnyebbséget a gyerekekkel való foglalkozás.

Nagy kihívás egy gyerekből kiszedni, hogy hol fáj, főleg ha nem is tud még beszélni – foglalta össze a munka ezen részének legfőbb nehézségét, de azt is hozzátette, hogy szerinte a kis páciensekkel mégis könnyebb szót érteni, mint az idősebbekkel, hiszen a gyerekek sokszor őszintébbek, mint a felnőtt betegek. Négrádi Éva örömmel számolt be arról is, hogy rendszeresen hall régi pácienseiről, akik gyakran felkeresik őt. A minap egy boltban találkozott össze egy egykori kislánnyal, aki már a férjét mutatta be neki, máskor a gyerekeiket hozzák be neki megmutatni azok, akiket annak idején kamaszként az osztályon ápoltak.

Saját szerepével kapcsolatban elmondta, hogy klinikavezető főnővérként sok döntést kell felvállalnia, legyen szó akár az osztályok közötti konfliktusok elsimításáról is, ami nem mindig könnyű feladat. Mégis úgy érzi, hogy nem viselkedik a szó szoros értelmében vezetőként, szeretné a többiek között, és nem feléjük rendelve látni magát. A kollégáival kifejezetten jó a kapcsolata: tudják, hogy a telefonja mindig be van kapcsolva, bármikor fordulhatnak hozzá kérdésekkel. Négrádi Éva külön kiemelte, hogy a klinika gazdasági vezetőjével nagyon jól tudnak együttműködni, aminek köszönhetően talán gyorsabban oldhatók meg bizonyos kérdések, így ha marad egy kis ideje, azt a gyerekek között tudja eltölteni.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Tóth Leonóra 28 éve dolgozik a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán, 2000 óta klinikavezető főnővér. Mint mondja, büszke arra a mintegy ötvenfős szakdolgozói és adminisztrátori csapatra, amelynek a munkáját irányítja. Honlapunknak úgy fogalmazott: bár a pozícióval járó feladatok olykor sok nehézséget okoznak, de „ez egy szerelem”.

Tóth Leonóra a középiskola után kezdett a klinikán dolgozni segédápolóként, és eleinte tartott a feladatoktól, de hamar megfogta a klinika és az egyetem légköre – idézte fel. Rövid idő alatt fontos emberi kapcsolatok, barátságok alakultak, és úgy érezte, hogy ez az ő helye, és az itt töltött évek alatt egy nagyon összetartó csapat alakult ki – mondta el. Munka mellett végezte el a főiskolát, még a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán, majd később a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán szerzett egyetemi diplomát.

Részt vesz az OKJ-s ápolóképzésben, elméleti és gyakorlati oktatásban, illetve az ETK-n is oktat óraadóként, jelenleg gyógymasszőr és ápoló szakos hallgatókat tanít OKJ-s képzésben. Mint mondja, ez a munka szorosan összefügg a klinikán végzett feladatokkal, ugyanakkor el is különül tőle: a kettő jól kiegészíti egymást, együtt alkotnak egy egészet – fogalmazott. Emellett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nyolcadik kerületi helyi szervezetének elnökeként is dolgozik.

Elmondta, hogy amikor kinevezték klinikavezető főnővérnek, komoly hiányérzetet okozott számára, hogy a betegekkel való napi kapcsolat már nem része a mindennapjainak. Továbbra is rá-ráköszönnek a régi betegek, és időnként be is kopognak hozzá, de az adminisztratív jellegű feladatokon túl erre alig jut ideje.

Mint mondja, nagyon fontosnak tartja, hogy minden dolgozóval személyes kapcsolata legyen, és hogy a problémákat, konfliktusokat mindig megbeszéljék. Ha van rá lehetőség, rendszeresen tartanak közös programokat, például elmennek együtt vacsorázni, de voltak már barlangtúrán és biciklis kiránduláson is. Most például Dr. Tamás László klinikaigazgatóval együtt szerveznek egy csapatépítő találkozót. Elmondta, ezek az együttlétek azért is fontosak, mert a csapat kohéziója, összetartó ereje nélkülözhetetlen a mindennapokban. Kiemelte, hogy a betegekkel való megfelelő kommunikáció nagyfokú lelki stabilitást követel meg a dolgozóktól, ezért is lényeges, hogy a csapatban jó hangulat uralkodjon – ő például futással vezeti le a napi munka okozta stresszt.

A klinikán a klasszikus fül-orr-gégészeti kórképeket gyógyítják, emellett az onkológiai részlegen daganatos betegeket kezelnek, a gyerekrészlegen pedig viszonylag sok gyereket látnak el, jellemzően mandula- vagy orrmandula-műtéteket végeznek kiemelt országos feladatként, de a cochleáris implantátum beültetése is itt történik, amelynek segítségével a siket gyerekek hallókká válhatnak, és teljesen normálisan szocializálódhatnak. Mint fogalmaz, a fül-orr-gégészetre előbb-utóbb mindenki eljut, nem szükséges hozzá feltétlenül nagyon nagy probléma. Példaként említette a felgyorsult, stresszes élet következtében 30-as, 40-es korosztály körében egyre gyakoribb fülzúgást: ilyen panaszokkal egyre többen keresik fel a klinikát – mondta el.

Tóth Leonóra kiemelte, az osztályvezető főnővérekkel együtt próbálnak mindent megtenni azért, hogy a dolgozók kéréseit meghallgassák, és például a beosztásnál figyelembe tudják venni az egyéni szempontokat. Hangsúlyozta, a többi klinika vezető ápolóival is jó a kapcsolata, sokat segítenek egymásnak. Felidézte, hogy amikor klinikavezető főnővérnek nevezték ki, egy hónapot töltött vezetői gyakorlatként a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán, ahol Füstös Mártától, a klinika akkori vezető ápolójától nagyon sokat tanult. A minőségbiztosítási rendszer bevezetését Dr. Szirmai Ágnes docens irányításával együtt végezték – 2014-ben kapta meg a klinika a minősítést, amiben nagyon sok munkájuk volt, de a klinika dolgozói mindig mindenben segítettek – emelte ki.

Tóth Leonóra a közeljövőre vonatkozó tervei között említette, hogy szeretné, ha a dolgozók minél nagyobb számban szerepelnének kongresszusokon. Most éppen az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara III. Szakdolgozói Tudományos Kongresszusára készülnek. Ezek az alkalmak – a kamara támogatásának köszönhetően – egyszerre jelentenek lehetőséget csapatépítésre, szakmai fejlődésre és kikapcsolódásra – fogalmazott. 

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Várszegi Ágnes 1983 óta dolgozik a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán. Minden osztályon megfordult, a leghosszabb időt az akut pszichiátriai osztályon töltötte, aminek 1989 óta volt a főnővére. 8 éven keresztül a múlt év végén elhunyt Sági Jánosné Kiss Anna klinikavezető főnővér helyettese volt. Várszegi Ágnes a novemberben kiírt vezető ápolói posztot megpályázta, melyben Dr. Réthelyi János, a klinika igazgatója is támogatta, így 2016 januárjától ő látja el a vezető ápolói feladatokat.

Várszegi Ágnes úgy véli, a pszichiátrián dolgozni azért különleges, mert itt szó szerint együtt örülnek, együtt sírnak a betegekkel, sokszor együtt hozzák meg életük fontos döntéseit, támogatják őket mindenben. Az itt kezelt pácienseknek átfogó gondoskodást, maximális támogatást kell nyújtani, és ezt ő nagyon szereti – emelte ki. „Ha valaki beleérez ebbe a hangulatba, nem tud innen elmenni, én sem tudom elképzelni, hogy más területen dolgozzak” – fogalmazott.

Mint elmondta, 3 éves kora óta ápolónő akart lenni, már a babáival is „ápolósdit” játszott, így számára nem volt kérdés a pályaválasztás. Klinikavezető főnővérként egyrészt könnyű a dolga, mert nagyon szereti a munkáját, ugyanakkor nagy kihívás volt számára, hogy meg tud-e felelni az elvárásoknak, el tudja-e fogadtatni magát a kollégákkal – fogalmazott, hozzátéve, hogy jelenleg mintegy 60 dolgozó munkájáért felel. Úgy érzi, ez többnyire sikerült, mert a klinika légköre nyugodt, persze azért, mint mindenütt akadnak konfliktusok, feszültségek, de ezek szerencsére rövid idő alatt megoldódnak. A nyugalmat és kiegyensúlyozottságot tartja a legfontosabbnak.

Arra törekszik, hogy a klinika kiszámítható munkahely legyen: mint mondja, pontosan tudja, mi kell a nővéreknek ahhoz, hogy megfelelően végezhessék munkájukat. A klinika csapatát egy kis családhoz hasonlítja, akik rendszeresen összejönnek egy kis „csapatépítésre”.

Bár sok adminisztratív feladata van, arra is szakít időt, hogy minél többet legyen a betegek között. Alagsori irodájában sem szakadt el a „csapat” tagjaitól, és a betegek is gyakran bekopognak, beköszönnek hozzá.

Várszegi Ágnes nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedélyű vezetőnek tartja magát, aki mindent megtesz azért, hogy jó irányba változzanak a dolgok, hogy a nővérekkel együtt jobbá tegye, amit csak lehet. Rendszeresen szerveznek például továbbképzéseket, ahol a dolgozók a klinikai munka során felmerülő helyzetek kezelésében fejlődhetnek. Rendszeresen megbeszélik a felmerülő problémákat, de legalább havonta akkor is leülnek beszélgetni, ha nincs különös apropója.

Várszegi Ágnes célkitűzése, hogy a nővéreket jobban bevonja a klinikán zajló oktatásba, illetve hogy a jövőben minél több konferencián szerepeljenek előadásokkal, hogy hírét vigyék az intézménynek és az itt folyó munkának. Az ápoló szakos hallgatók oktatásában és vizsgáztatásában is részt vesz, nekik is ugyanúgy a betegek és az ápolói hivatás iránti alázatot és elfogadást igyekszik átadni, mint a klinika dolgozóinak. Úgy fogalmazott, a klinikán megforduló hallgatók sokszor félve érkeznek ide, de nagyon jó érzéssel tölti el, hogy többnyire pozitív csalódásról számolnak be a gyakorlat végeztével és arról, hogy jól érezték magukat és sokat tanultak itt. A vezető ápoló nem titkolt célja, hogy a gyakorlatra ide érkező kollégákat megnyerjék maguknak, már eddig is jó néhány elhivatott ápolóval bővült így a klinika csapata.

Mint mondja, a pszichiátriai betegségben szenvedők sokfélék, a legkülönfélébb embereket kezelnek a klinikán. Nagy sikerként éli meg azokat a helyzeteket, amikor egy korábban a klinikán ápolt beteggel összefut az utcán, és azt látja, meggyógyult, rendbejött az élete. Ez inspirálja őket, hogy még többet tegyenek a betegekért – hangsúlyozta. A nehezebb helyzeteket először mindig egy kis humor segítségével próbálja megoldani, mint mondja, a jókedv, a derű nélkülözhetetlen ezen a területen.

Pogrányi Péter
Kovács Attila – Semmelweis Egyetem